Bocsi, de tévedsz. Carson pontosan azon a vékony vonalon egyensúlyozott, - ha úgy tetszik szörfözött, - ahol a szöveg még olvasható, könnyedén kikövetkeztethető marad. Elég csak megnézni azt a példát, amit te magad illesztettél bele a dokumentumba. Minden szava tisztán és világosan olvasható. Ezt a nagy mennyiségű szövegréteget, amit te is használsz ő inkább háttérnek, raszternek használta, mintsem olvasandó szövegnek. És amennyire meglestem a munkáit, ezek a raszterek sem mechanikusan ismétlődők, mint a te esetedben. A magam részéről én megkínlódtam Paul Randdel, mert sehogy sem jött össze az a frappáns és direkt látvány, ami rá jellemző. Aztán rájöttem, hogy nemcsak a stílusát, de a módszerét is le kell követni egy adott személynek, ha valóban a modorában akarunk dolgozni. Így elővettem egy évtizedek óta parlagon hagyott színes papír csomagot és vagdosni kezdtem. Aztán a kialakult ötleteket ismét megcsináltam gépen, sőt eztán már adaptálni is tudtam, nem kellett többé a segédanyag. A te esetedben lehet, hogy jó volna mondjuk a kívánt szöveget fóliára vagy pauszra kinyomtatni, aztán tényleg csak felszórni egy fehér lapra és megnézni, hogy esztétikusabb, hogy olvashatóbb. Tényleg, mekkora húzás volna egy könyv, amiben csak pauszpapír lapok vannak és a rétegekből jön össze a teljes szöveg... de ez már más tészta...
Tibor, köszi az ötleteket! Az eddigi munkám inkább kísérlet volt, mint a végleges forma, ahogy írtam is. Törekeszek majd az értelmezhetőségre is ne aggódj :-)
Ezt az "Carsonosan" olvashatatlanra szerkesztett fércmunkát bemelegítésnek szántam, még nem a végleges anyag. :-)
VálaszTörlésBocsi, de tévedsz. Carson pontosan azon a vékony vonalon egyensúlyozott, - ha úgy tetszik szörfözött, - ahol a szöveg még olvasható, könnyedén kikövetkeztethető marad. Elég csak megnézni azt a példát, amit te magad illesztettél bele a dokumentumba. Minden szava tisztán és világosan olvasható. Ezt a nagy mennyiségű szövegréteget, amit te is használsz ő inkább háttérnek, raszternek használta, mintsem olvasandó szövegnek. És amennyire meglestem a munkáit, ezek a raszterek sem mechanikusan ismétlődők, mint a te esetedben. A magam részéről én megkínlódtam Paul Randdel, mert sehogy sem jött össze az a frappáns és direkt látvány, ami rá jellemző. Aztán rájöttem, hogy nemcsak a stílusát, de a módszerét is le kell követni egy adott személynek, ha valóban a modorában akarunk dolgozni. Így elővettem egy évtizedek óta parlagon hagyott színes papír csomagot és vagdosni kezdtem. Aztán a kialakult ötleteket ismét megcsináltam gépen, sőt eztán már adaptálni is tudtam, nem kellett többé a segédanyag.
VálaszTörlésA te esetedben lehet, hogy jó volna mondjuk a kívánt szöveget fóliára vagy pauszra kinyomtatni, aztán tényleg csak felszórni egy fehér lapra és megnézni, hogy esztétikusabb, hogy olvashatóbb. Tényleg, mekkora húzás volna egy könyv, amiben csak pauszpapír lapok vannak és a rétegekből jön össze a teljes szöveg... de ez már más tészta...
Csak most jut eszembe... ha ennyire olvashatatlan lesz, hogy az ördögbe tanuljuk meg mi többiek?!
VálaszTörlésTibor, köszi az ötleteket! Az eddigi munkám inkább kísérlet volt, mint a végleges forma, ahogy írtam is. Törekeszek majd az értelmezhetőségre is ne aggódj :-)
VálaszTörlésMegnyugodtam :)
VálaszTörlés