Mi is az az egalizálás?
alámetszés (opticallpropwional letterspacing; kerning) Nem megfelelően jusztírozott betűk közelítése (negatív egalizálás) vagy távolítása (pozitív egalizálás). Az „alámetszés” szó a kézi betűöntés idejéből származik, amikor két kiöntött betűt összereszeléssel hortak közelebb egymáshoz, vagy az egyik betű nyúlványa átnyúlt és rátámaszkodott a szomszéd betű vállára. A kerning, pair kerning két szomszédos betű távolságának megváltoztatása, ami csak az adott két betűre lesz érvényes. A tracking, range kerning több betű ritkítása vagy összesűrítése, egységes mértékkel. Az egalizált betűpárok (kerning pairs) egyszer s mindenkorra létrehozhatóak, s így nem szükséges egyedileg egalizálni például a verzállal szedett szavakat vagy az olyan betű- és írásjelkapcsolatokat, mint: Ta Ty T T, T A Ly Va v, y. r., és így tovább. Minden betűtípus és változat más egalizálást kíván, tehát a kerning nem emelhető át az egyik betűtípusból a másikba! (Ma már a betűkészleteket kerninggel együtt vásároljuk.)
Az a tény, hogy bizonyos betűpárosítások különösen megkívánják a betűköz csökkentését (VA, AT) nem volna szabad, bogy túlegalizáláshoz vezessen, mint az alábbi példában látjuk. (Először egalizálás nélkül; alatta túlzottan összehúzva. Az LA betűkapcsolatot nem kell ennyire összehúzni, mégis ezt látjuk leggyakrabban; és végül jobbra a helyes egalizálás, amikor az egész szó ritmusát próbáljuk kiegyenlíteni):
Mi is a betűkészlet? (Expert set, font), amely az igényes tipográfiához szükséges betűket, számokat és jeleket tartalmazza: ugráló (kurrens) számokat, f-ligatúrák kibővített készletét, kiskapitálist, valódi törtszámokat, kitevőket és indexeket. (Kiegészítésképpen kell beszerezni külön-külön Expert set-et az alapbetűhöz, a kurzívhoz, a félkövérhez stb. A Gxfot technológia ehelyett nyújt újabb megoldást.)
Stíluskategóriák; a betűtípusok osztályozása (type classification)
A nyomtatott betűk története és mai hatalmas típusválasztéka indokolja, hogy az eligazodást nagyobb egységek, stíluskategóriák tegyék könnyebbé. Nagyon sokféle osztályozás létezik: egy konzervatív, de igen elterjedt rendszer a következő (minden egyes csoportba több száz betűcsaládot sorolnak): reneszánsz (Old Face), barokk (Transitional) és klasszicista (Modern) antikva, talpas (EgyptianISquare SerifISlabserif) és talp nélküli (Sanserifl GothiclGrotesque) lineáris betűk, dísz- és reklámbetűk (Ornamental & Display), írott típusok (Script & Cursive), gót, azaz tört vonalú betűk (Gothic/ Blackletter/ Text), valamint idegen ábécék (Non-Latin: orosz, arab, héber, stb.)
Stíluskorszakok (stylistic periods) A nyomdászat európai története során, a 15. század közepe óta minden jelentős művészeti stílus rendre megjelent a tipográfiában is. Az itt következő felsorolása legfontosabb tipográfiai stíluskorszakokat tartalmazza angol elnevezéseikkel együtt. Az 1500-as évekig: Gótikus stílus (Gothic period); 1400–1600-ig: Reneszánsz (Renaissance); 1590-től: Barokk (Baroque); 1700–1830-ig: Klasszicizmus (Classicism); 19. sz. második fele: Historizmus (Historicism); 1880-as évek: Arts & Crafts Movement; 1890-1914: Szecesszió (Art Nouveau); 1910-es évek: Futurizmus (Futurism), Dada; 1910-1925-ig: Expresszionizmus (Expressionism); 1920-as évek: Konstruktivizmus (Constructivism), Art Deco, Elementáris tipográfia (,,elementare typographie); 1930-as évek: Tradicionális tipográfia (Traditional typography); 1940-es évek: Nemzetközi stílus (International typographic style); 196o-as évek: Funkcionális tipográfia (Functional typography), Pop-art; 1860-as évek: Neo-funkcionalizmus (New Functionalism), Új hullám (New wave).
Bővebben kicsit:
A legfontosabb betűtípusok:
1. Velencei reneszánsz antikva
2. Francia reneszánsz antikva
3. Barokk antikva
4. Klasszicista antikva
5. Betűtalpas lineáris antikva
6. Betűtalp nélküli lineáris antikva
7. Egyéb antikvák
8. Írott betűk
9. Dísz- és reklámbetűk
10. Gót, vagy fraktúr betűk
11. Idegen betűtípusok
Velencei és reneszánsz antikva
E betűtípus a 15. század végén a reneszánsz által meghatározott stílus jegyében alakult ki. Az első típusokat a velencei Nicolas Jenson metszette, majd ezt módosította Claude Garamond.
Grafikus jellegzetességei: változatos vonalvezetés, csekély különbség az alap és segédvonalak között, a talpak, a kezdő- és záróvonalkák gömbölyítettek, a kerek formák ferde tengelyállásúak. (Garamond, Plantin, Centaur, Goudy, Palatino, Sabon)
Barokk antikva
Ez a meghatározás a tipográfiának azt a korszakát jelzi, amely történelmileg a reneszánsz antikva és a klasszicista antikva közé esik. Az antikva holland típusát Christoffel Van Dyck alakította ki, magyar vonatkozásában Tótfalusi Kis Miklóst érdemes megemlíteni, aki jelentős szerepet vállalt a barokk antikva megformálásában.
Grafikus jellegzetességei: az alap- és segédvonalak vastagsági különbségei erőteljesebbek, a szerifek kevésbé legömbölyítettek, és a kerek formáknál a tengely majdnem függőleges (Baskerville, Fournier, Caslon, Times).
Klasszicista antikva
A klasszicista antikvák csoportja a klasszicizmus stíluskorszakában keletkezett. Formai kialakítását alapvetően a rézkarc és a rézmetszet technikája határozza meg. A 19. században jelentek meg az első típusok, amelyeket a következő században többen - köztük Reiner Imre Corvinus típusával - megújítottak.
Grafikus jellegzetességei: a kisbetűk kapcsolódása, a lekerekítések függőleges tengelye, az alap- és segédvonalak szembetűnően kontrasztosak, a betűtalpak derékszögűek (Didot, Walbaum, Thorne, Corvinus, Zapf).
Betűtalpas, lineáris antikva: Egyptienne
A Napóleon által vezetett egyiptomi hadjárat idején nyílt meg az angolok érdeklődése az egyiptomi művészet iránt. Az új irányzattal egy időben alkotta meg Vincent Figgis az első talpas lineáris betűváltozatot 1815-ben.
Grafikus jellegzetességei: a betűvonalakkal megegyező vastagságú betűtalpak. A 19. századtól kezdve főleg reklám- és propagandacélokra alkalmazták (Memphis, Stymie, Karnak, Serifa, Lubalin Graph).
Betűtalp nélküli, lineáris antikva: Groteszk
Az első ilyen stílusú betűt 1803-ban Robert Thorne betűmetsző és öntő készítette el. Grafikus jellegzetességei: optikailag azonos vonalvastagság, a betűtalpak hiánya. A betűtalpas lineáris antikvához hasonlóan elsősorban reklámcélokra alkalmazott, de egyre elterjedtebb a modern tipográfiában is (Akzidens-Grotesk, Helvetica, Futura, Univers, Gill, Syntax).
Egyéb antikvák: Varia
Az antikva típusok nem mindegyikét lehet reneszánsz, barokk, klasszikus jelzővel illetni, így besorolásuk is nehezebb. A 20. század antikva betűit ugyanis egyéni jellemvonások határozzák meg.
Grafikus jellegzetességeik sem olyan egyértelműek, mint a korábban tárgyalt típusoké, de elmondható, hogy ezek a betűformák többnyire a hagyományokhoz kötődnek. Pennális jellegzetességei között meg kell említeni a vágott hegyű toll szerepét (Post-Antikva, Clearface Gothic, Optima, Friz Quadrata, Romic).
Clarendon
Ez egy 20. századi újságbetű, melyre nagyban jellemző a nyomdatechnikához való alkalmazkodás. Egy-egy újság általa lehet saját tervezésű, egyedien csak rá jellemző betűkészlettel rendelkező.
Grafikus jellegzetességei: optikailag közel azonos vonalvastagság, függőleges betűtengely, keskenyített betűszem, a szerifek vastagok, alig lekerekítve, egészében nézve félúton a klasszicista antikva és az egyptienne (talpas lineáris antikva) között. (New Century, Extended, Volta, Primus)
Írott típusok
Az írott betűtípus – vagyis egészen pontosan az azt imitáló gépi grafikum – hordozza leginkább az íróművész szabadabb érzésvilágát, és a gépesség, a fegyelmezettség helyett az egyediség, a közvetlenség, a személyesség hangulatát kelti bennünk. Változatainak sajátosságai elsősorban az alkalmazott íróeszközöktől függenek, s a stílusdivatoknak minden más betűtípusnál fokozottabban alárendeltek.
Grafikus jellegzetességei: diagonális vonalvezetés, dinamikusan érvényesülő kifejezésmód. A személyességet célzó reklámok felhasználása mellett gyakran találkozhatunk klasszikus regényekben is az írott típusú betűvel (levélrészlet). Megalkotásuk nem kötődik egyetlen betűmetszőhöz, hiszen számos 18.-19. századi szépírómester közreműködött megalkotásukban (Zapf Canchery, Vivaldi, Mistral).
Dísz- és reklámbetűk
A századfordulón számos, a litográfia festői lehetőségeit utánzó, dús ornamentikával, vonalhálókkal, figurális díszített címbetűt és iniciálét jelentettek meg. Ezeknek a típusoknak korábbi előzményei a tipográfia századai alatt létrejött fa- és rézmetszetek. Jellegzetességük vagy formai összetevőjük szerint nehéz csoportosítani őket, leginkább antikva, lineáris és rajzos változatait különböztetjük meg, de jellemző rájuk a "tartalomhoz a forma" fogalma is (Wide Latin, Chisel).
Gót betűk
A gót, vagy más néven fraktúr betűk ferde tartású, vastag hegyű tollal írott kézírások, melyeket a 11. századtól alkalmazták elsősorban a kódexekben. Franciaországban keletkezett, majd később, a gótika térhódításával általánosan használatos formává vált. Gutenberg 1456-ban ezt a betűtípust választotta a negyvenkét soros biblia elkészítésénél. Hazánkban kisebb a jelentőségük, inkább a német nyelvterületeken használatosak. Jellegzetessége még, hogy a törtvonalú betűk a szöveges formánál rácshatást keltenek, s nehezen olvashatók (Tudor, London).
Idegen betűk
Magyar vonatkozásban a görög és a cirill betűk játszanak komolyabb szerepet. A görög írásjelek fontosságát a tudományos munkákban való gyakori megjelenésük is mutatja. Mint önálló írásrendszer említést érdemel a héber és az arab abc. Az eklektikus, a szecessziós, az art deco, a konstruktivista és az epigraph típusoknak már a nevükben benne vannak az alapvető grafikai jellegzetességük, de néhány példát itt is érdemes megemlíteni.
Eklektikus (egymással ellentétes jegyeket tartalmazó) - Cheltenham, Bookman, Korinna, Souvenir, University, Roman, Clearface.
Szecessziós (stilizált, bizarr, játékos) - Arnold Böcklin, Benguiat, Desemona.
Art Deco (művészi, dekoratív) - Belwe, Anna, Industria, Bernhard.
Konstruktív (felépítő jellegű) - Bauhaus, Variex, Triplex.
Epigraph (felirat jellegű) - Copperplate 31, Herculaneum, Charlemagne, Medici.
A betűfajták lehetnek:
Antikva (álló), Kurzív (dőlt), Kurrens (kisbetű), Verzális (nagybetű), Kapitális vagy Kiskapitális (amikor kisbetűk helyett a kisbetű méretével azonos nagybetűket használunk). Továbbá a betűfajtákat megkülönböztethetjük vastagságuk és szélességük szerint is.
Végül be kell állítanunk a betűk méretét mind a szövegben, mind a címekben. Ezt a betűfokozatokkal jelöljük, melyeket tipográfiai mértékegységben, vagyis pontokban adhatunk meg. Minden fokozatnak sajátos elnevezése van a legkisebb 4 pontos gyémánttól a 8-as petiten, 12-es cicerón, a 20-as texten át egészen a 48-as négy ciceróig. A paraméterek utolsó szempontjai a margók, és a sorköz, ahol a sortávolságnak lehetőleg nagyobb méretűnek kell lennie, mint a törzsméretek.
Jon Black nyomán
OpenType (OT) olyan - PC és Mac rendszerrel is kompatibilis - számítógépes betűformátum, ami tartalmazza betűkészlet ritkábban használatos elemeit is, mint amilyenek például ligatúrák, a kiskapitálisok, a régi formulák, hivatkozások, rendezőszámok, törtszámok, indexek, variációk, lábjegyzetek...satöbbi. Mindjárt részletezzük.
Small Caps - kiskapitális
A normál álló nagybetűk (verzál) kisebb verziója. Használható bekezdés elején, kiemelesként, mozaikszavakhoz, rövidítésekhez vagy formai okokból. A kisbetűk arányaihoz, méretéhez igazodik, de alakja a nagybetűk formáját idézi.
http://en.wikipedia.org/wiki/Small_caps
Ligatures - ligatúrák
Bizonyos betűk egymás mellett diszharmonikus vagy nehezen olvasható képet hoznak létre. Emiatt a betűtervezők ezekre speciális "kötődés"-eket, ligatúrákat terveznek. Ilyen pl. az "fl", az "fi", a "Th".... magyar betűknél érdemes a kétjegyű, háromjegyű mássalhangzókra figyelni: "gy", "ny", "ly" stb.
http://en.wikipedia.org/wiki/Typographic_ligature
http://typophile.com/node/12055
Discretionary and Historical Ligatures
"Tetszés szerinti" illetve történelmi ligaturák sokkal szebbek, dekoratívabbak lehetnek, mint a "sima". Hangulati és design célokból bátran vegyük elő őket.
http://en.wikipedia.org/wiki/Typographic_ligature
Stylistic Alternates - stílusváltozatok
Olyan részei a karakterkészletnek, amelyekkel speciális esetben kiválthatjuk a megszokott, normál karaktert. Tervezői szempontból fontosak lehetnek, mivel formai minőségük a legjobb eszköze a szövegkép árnyalásának. A kiválasztott karaktert helyettesíthetjük ezekkel a különleges változatokkal.
Contextual Alternates
Mintha azt mondanánk: olyan kiterjesztett ligatúrák illetve speciális karakterváltozatok, amelyek az egész szóképre érvényes változtatást jelentenek.
Swashes
Ezeknek a karakterváltozatoknak a címekben, logókban, feliratokban lehet szerepük.
Titling Alternates
Direkt nagy címekhez tervezett verziója a betűkészletnek. Látszólag ugyanolyan talán, mint az alapfont, valójában finom módosításokkal tették megfelelőbbé a cím-felirat funkció ellátására.
Proportional Figures - arányos távolságra beálított karakterek
Speciálisan beállított távolságokkal vannak szedve ezek a karakterek.
Tabular Figures - táblázathoz beállított távolságra elhelyezkedő karakterek
A karakterek közötti távolság ebben az esetben úgy van megoldva, hogy bárhogyan is kerüljenek egymás mellé, oszlopba tudjanak rendeződni, mindig egymás alá kerüljenek. Ez fontos, amikor táblázatokat készítünk, számoszlopokat vagy ilyesmiket.
Lining Figures
Egyforma szélességű számok. Leginkább a kiskapitálisokkal mutat jó együtt. Jusztírozás (set/caracter width) A betűk, jelek törzsszélességének oly módon való meghatározása, hogy egymás szomszédságába kerülve, egyenletes szövegritmust képezzenek. (Régi betűöntői szakkifejezés.) Egy betű számára adott hely szélessége a set width. A betűk közti távolságot (side bearing) régen az ólombetű törzsének szélei határozták.
Oldstyle Figures - "ugráló számok"
Lenyúló és felnyúló szárakkal komponált számok, a kisbetűkkel harmonikus a megjelenésük, szövegben, tartalomjegyzékben ezeket használjuk.
Superscript/Subscript
Fractions
A törtszámok megjelenítésére szolgálnak.
Ordinals
Azaz a sorszámozáskor szükséges karakterek sok latin nyelvben, elsősorban az angolban.
Más OpenType lehetőségek
Az áthúzott nulla azt küszöböli ki, hogy ne tévesszük össze az "O"-val. A legtöbb latin nyelvben nincs jelentősége, de azért léteznek a következő lehetőségek az Open Type-ban: General Form (normal karakterek), Automatic Form (a betű pozíciójan alapuló karakterek), Initial Form (kezdőbetűként), Medial Form (ha szó közben tűnik fel), Final Form (ha szó végén), vagy ha elszigetelten (Isolated Form). A Case Sensitive Forms különböző központozásokat tartalmaz, hogy a legharmonikusabb látványt érhessük el akkor is, ha kiskapitálisokkal dolgozunk vagy csupa nagybetűs feliratokkal vagy egyenes számokkal. This feature shifts various punctuation marks up to a position that works better with all-cap sequences or sets of lining figures. This feature is deployed when an app’s all-caps styling is applied.
Capital Spacing
This feature adjusts the spacing for all-cap text. Most caps are positioned to work with the lowercase forms. When caps are used for words, they may require more space between them for legibility and aesthetics. This feature is deployed when an app’s all-caps styling is applied.
A betű anatómiája
A legkorrektebb a témában:
http://www.font.hu/alhtml/morpho.html
Gyakorlat: ismerkedés a különböző betűtípusokkal. Font-oldalak, letöltések, betűkezelő programok, InDesign. Saját betűgyűjtemény kialakítása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése